2014. június 27., péntek

Anya, kezdődik!

A Föld nevű bolygóval való ismerkedéshez Nusi nem rosszabb helyet választott, mint Balatonfüred - nem mondom, van ízlése a kiscsajnak. 
Az ittlétéről karácsony előtt két nappal beszélt először az orvosdoktor, attól kezdve minden nap nagy sétákat tettünk az akkor még jégpáncélba burkolózott sétány és móló szélfútta, néptelen járdáin. Márpedig a téli nordic walkingnak komoly hagyományai vannak a Balatonon:



A mólón minden este - dacolva az olykor tényleg kellemetlen, mozgásban még csak-csak elviselhető bolond széllel - ott álldogáltak a rendíthetetlen horgászok, és minden alkalommal figyelmeztettek a feledékenységemre: a sítalpak már megint otthon maradtak, csak a botokat hoztam magammal...

Az időzítés tökéletes: még épp belefértünk a tavaszi kabátkába, és a bolt pénztáránál sorban állva 8 hónaposan is riogatjuk a mögöttünk álló, rég nem látott ismerőst, aki nyári életritmusának megfelelően épphogy visszatért a fürdővárosba. Megdöbbenve néz rám, amikor valamilyen zajra megfordulok, és szembe találjuk magunkat egymással: 
- Jesszusom, hátulról semmi nem látszik!
- Igen, most épp elöl hordom!

Végigkóstoljuk az összes tavaszi-nyári zöldség- és gyümölcskínálatot. Dőzsöléseink helyszíne a helyi piac, vagyis a vásárcsarnok. Minden reggel gondosan végigmustráljuk a kínálatot. A munkahelyen két dietetikus kollegina is ujjong, hogy nem tudnak olyan egészséges, mindkettőnk számára értékes tápanyagokat hordozó étket ajánlani, amire ne érkezne a válasz: igen, ismerem és szeretem, vagy: tényleg? ezt kipróbálom, jól hangzik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése