2014. november 30., vasárnap

Korzenszky Richárd

Találós kérdés: Nusi, te tudod hogyan fér bele a Tihanyi Apátság a füredi Vaszary villába? 

 
Korzenszky Richárd atyának köszönhetően ez a fizikailag meglehetősen problematikus kérdés megoldhatónak bizonyul: január 4-ig az említett veretes füredi intézményben nézhető meg a Tihanyi Apátság perjelének (vagyis a tihanyi bencés szerzetesközösség vezetőjének) fotókiállítása, ahol több kép témája is az apátság épülete.


"Nagyon szeretem a gyerekeket" - Richárd atya ezzel a kijelentésével valószínűleg belopta magát Nusi bizalmába a kiállítást megnyitó ünnepség alkalmával. Ennek bizonyítékául Nusi türelmesen figyelte az atya további mondatait is, majd a protokoll utáni kötetlen jövés-menés közepette mosolyogva hajtotta buksiját Richárd atya felé nyújtott tenyere alá.


Richárd atya azt mesélte, hogy 1955 karácsonyára kapta az első fényképezőgépét, amit egy szovjet laktanya kerítésénél tudott megvásárolni. Azóta nem is tette le a szerkezetet. Egykori tanárát idézve: "Százszor elmondtam már: semmit nem mondok el kétszer!" - vagyis a témák százszor ismétlődhetnek, a képek között azonban nincs két egyforma. 


"Rácsodálkozni a mindig változóra. S észrevenni, hogy mindig ugyanaz. Rácsodálkozni mindig ugyanarra, s rádöbbenni, hogy mindig változó. Eloszlik a sötétség, átragyog a fény: hol hasító-harsány világossággal, hol szelíd, csendes fényességgel. S mindig ugyanarról beszél, hogy "az élet él és élni akar" (Ady). A tihanyi dombon közel ezer éve áll már a templom: a tizenegyedik századi ablakokon ugyanaz a Nap ragyog be ma is, mint akkor, s amely felkel és lenyugszik, amióta világ a világ." És igen: a apátsági templom Picassoinak volt miről mintázni a barokkosan habos felhőket...


"Fény és víz: az ember egyik nélkül sem tudna élni. A Balaton számomra kimondhatatlan és megfoghatatlan ajándék. Ablakomból hol zöldnek, hol szürkének, hol bíborvörösnek, néha feketének látom. Mindig más. És mindig ugyanaz. Az ablakom tövében ott a fényképezőgép: most, azonnal... mert a következő pillanatban már elillan a varázs. S miért nem elég, hogy mély lélegzetet veszek, hogy a csodát egyszerűen magamba szívjam? Mert tudom, hogy mindenkiből hiányzik valami. Belőlem is. S ezt a hiányt betölteni csak annak a Végtelennek az élménye tudja, Akiről Babits kérdez így: Mi van túl minden tarkaságon? Világon, virágon, ruhákon?" - vall Richárd atya.


 
A kiállítás másik része az 1970-80-as években készült fotókból állt össze, láttatva, hogy Richárd atyának utazásai, kirándulásai és zarándoklatai során mindig kéznél volt a fényképezőgép.



Nekem mindössze egyetlen hiányérzetem maradt: a kiállításon szereplő fotók - bizonyára anyagi megfontolásból, és ez érthető is lehet - meglehetősen kis méretű nagyításban kerültek a falakra. De még ezzel is meg tudtam barátkozni, mert közelebb kell bújni hozzájuk. Így a fotó és a nézője közötti távolság lerövidül, és talán a kép témája is valóságosan közelebb kerülhet a szemlélő lelkéhez.


Amikor felkel a nap - Így látom Tihanyt címmel fotóalbum is jelent meg mostanság Korzenszky Richárd képeivel, ez is remek karácsonyi ajándék lehet.



Nusi itt a frissen jövő generációt képviselte, de illik egy percre megállnunk, és Richárd atya édesanyjára gondolnunk, aki 100 (!) évesen nemrég tért meg égi atyjához. 

Ajánlanék még két eseményt, amire érdemes Tihanyba ruccanni: december 14-n 16 órától az Apátsági Kórus hangversenye lesz, ez minden évben az adventünk szoros része. 26-n pedig Soós Gábor orgonakoncertjét rendezik, téliesítés - lásd: bundabugyi - erősen ajánlott, de ettől még nem érdemes megfutamodni!


(A bennünket ábrázoló fotókért köszönet Martinovics Tibornak és Kovács Tibor Istvánnak.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése