Balaton bringával - útikönyv

Az egész úgy kezdődött, hogy a veszprémi Zsiga Henrik 2011-ben autóba tette az akkor két éves ikerlányait: Sárát és Flórát, valamint a lányok anyukáját, és déli irányba tekerték a kormányt. A család nyár kezdetén megszállta Toszkánát, és két hónapra tábort vert. Nem titkolt szándékuk volt, hogy a véletlennek is teret engedő terv mentén bebarangolják a vidéket keresztül és kasul. Az útjukat kísérő blog pusztán előszoba volt egy útikönyvhöz, amibe már rendezettebben vésődtek az élmények és tapasztalatok. A Toszkána – Utazik a család című könyv témája vegyes volt: elmesélte a látottakat, az átélteket, és kis mankót adott a családosoknak, ha Toszkánába készülnek. Sem a blog, sem a könyv nem vette fel az útikönyvek szigorú követelményeit, hátsó ülésre kergették az objektivitást, és nem féltek megosztani a kellemes és kevésbé üdítő perceket sem. A könyv bombaként robbant be az útikönyv-piacra, és rövid időn belül piacvezető lett. Azóta is szépen gyűlnek azok a fotók, amiken lelkes olvasók pózolnak Toszkána különböző pontjain, kezükben a könyvvel, hogy aztán a képeket továbbíthassák a szerzőnek.

A sikeren felbuzdulva egy közelebbi úti cél került a figyelem középpontjába. Veszprémből mi sem látszott jobban a szerző térképén, mint a Balaton. A bevetés előtt valószínűleg nem kellett túl nagy piackutatásba fognia a kiadónak, mert bár bámulatosabbnál csudálatosabb fotóalbumok készültek a tó csodáiról, útikönyvet valahogy senki nem akart írni az elmúlt évtizedekben. Maroknyi csapattal a háta mögött, és időközben négy évessé cseperedett ikerlányokkal a hóna alatt Zsiga Henrik újabb utazásba fogott, aminek a vége egy Balaton útikönyv lett. 

Barangolásai során lépten-nyomon bringásokba ütközhetett, akik szintén a Balaton környékén keresték a helyüket, és segítségért kiáltottak. Szerintem ennek köszönhető, hogy nemrég megjelent a Balaton bringával – Új utak, friss élmények című útikönyv. Persze ez így most jól hangzik, talán még irigylésre is okot adó, de nyugodtan utána lehet csinálni azt a munkát, amiről a könyv árulkodik. Mögötte lehet megannyi adatgyűjtés, időjárás miatt százszor újratervezett menetrend, és cifrábbnál kacifántosabb utómunka, aminek a végeredménye egy újabb, nagyon jól használható, méltán népszerű útikönyv lett. 

 

A színes-szagos-szélesvásznú kötet azon kívül, hogy azonnali nyeregbe pattanásra ösztönöz, feltárja és népszerűsíti a Balaton és a Bakony térségét. 25 nagyobb lélegzetvételű túrát dolgoz fel – nem spóroltak a kilométerekkel -, balatoni és Balaton-környéki településeket, valamint természeti látnivalókat fűzve túraútvonalakká. Az utak mellett reflektorfényt kapnak erdők, barlangok, várromok, templomromok, néhány múzeum, és persze pincészetek, éttermek, hotelek. A túraleírások mellett tájékoztató oldalak segítik a kerékpárosokat, és nem kis munka lehetett a 25 térkép összeállítása sem.

Nem utolsó szempont, hogy a könyv friss adatokat dolgoz fel. Zsiga Henrik ezúttal is minden esetben helyszíni szemlét végzett, saját fotókat készített – és fogadja, hogy ezek hitelességét évente ellenőrzi. A titok – csakúgy, mint a Toszkán és az első Balaton útikönyv esetében – a személyes hangvételben és a nem kevés humorban lakozik, ettől szórakoztató és olvasmányos a bringás könyv is. Aki adatok tömkelegére számít az csalódni fog, ugyanis ez a könyv hangulatában és stílusában is eltér az átlagos turisztikai kiadványoktól. A szakmaiság mellett azonos súlyt kap benne a kerékpározás és a Balaton népszerűsítése. 

Az olvasó a könyvvel a tágabb régiót fedezheti fel. A szerző nem a Balatont megkerülő kerékpárútra koncentrál: az ismert kerékpáros útvonalak mellett bemutatásra kerül Hévíz környéke, a Balaton-felvidék, a tó keleti partjánál fekvő apró falvak, a Somogy dombjai, illetve a Kis-Balaton. Kismillió olyan ismeretlen település is bekerült a kiadványba, mint Lulla, Öcs, Somogyzsitfa, vagy éppen Küngös. A települések mellett szerepet kaptak a környező erdők, mezők, tavak – és persze az emberalkotta látnivalók: Zichy kastélyától a Kunffy Emlékházig, a Szent Kinga-templomtól a Krisna-völgyig. 

Az útikönyv számos, kerérpárosokat is szívesen fogadó vendéglátóegységet mutat be: hoteleket, éttermeket, cukrászdákat, pincészeteket. A túrák leírását tematikus oldalak lazítják – néhány bekezdésnyi praktika az utakról, a szállásokról, a kerékpárokról. Az útikönyben minden túrát külön térkép kísér, és helyet kapott egy áttekintő térkép is. A kiadó arra is ügyelt, hogy a kerékpárosok előzetes információt nyerjenek az egyes túrákról: akad-e útközben heves emelkedő, netán megtekintésre érdemes látnivaló, gyerekkel is megtehető-e a túra, vagy éppen földúton áthalad-e. E kérdésekre minden túra esetén piktogramok válaszolnak. Az útikönyvet csodás, a szerző által készített fotók teszik színessé.

A könyvből az is kiderül, hogy óriási összefogással jött létre. A munkálatokba bekapcsolódott a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága, a környező turisztikai egyesületek jelentős része, valamint számos kerékpáros és turisztikai szolgáltató. Ritkán látni ilyen összefogást a Balaton környékén, példamutató lehet – ebben is - a könyv.

A kiadó azt ígéri, hogy a Balaton bringával - hasonlóan többi kiadványához - évről évre újabb bővítést, módosítást, aktualizálást kap. Remélhetőleg külön figyelnek majd a sajtóhibákra, de ezek mennyisége kezelhető korlátok között maradt. Az útikönyv a nagyobb könyvesboltokban, a balatoni Tourinform-irodákban, a Nemzeti Park balatoni látogatói helyszínein és az online könyváruházakban is megvásárolható.

Zsiga Henrik még egy dobásra készül a tóval: Balaton100 címmel jövőre várhatjuk következő, egyben utolsó balatoni útikönyvét. Azzal fenyeget most bennünket, hogy a korábbi kiadványoktól eltérően egyenként és részletesen mutat be száz fontos balatoni úticélt. Lesz köztük étterem, pincészet, múzeumok és fesztiválok. A munkálatok már el is kezdődtek, és ha nem vigyázunk, akkor azon kapjuk magunkat 2016 tavaszán, hogy újabb Zsiga Henrik útikönyv került a polcunkra. Valahogy csak kibírjuk. 

Balaton bringával - Új utak, friss élmények

Kiadja: Kalliopé Kiadó

Oldalszám: 256-272 oldal

Méret: 136 x 190 mm

(Az írás a SÉD című folyóirat 3. számában jelent meg, a fotók a szerző felvételei.)